4. Alapfogalmak: kifejezés, típus, deklaráció, utasítás, paraméter
Kifejezésnek nevezzük mindazt, aminek a programban kiszámítható értéke van. Példák:
| Kifejezés 3+4 'Trallala' 5>9 A+2 SQR(5) |
értéke 7 az idézõjelben lévõ szöveg logikai kifejezés, értéke hamis értéke attól függ, mennyi az A 25 (az 5 négyzete) |
A kifejezésben a következõk szerepelhetnek:
Ha a program futása közben kifejezéssel találkozik, kiszámítja az értékét, és azt használja (ez a kifejezés kiértékelése).
A kifejezéseknek is van típusa. A típus meghatározza, hogy valami milyen értékeket vehet fel, és milyen mûveletek végezhetõk vele. A Pascal néhány alaptípusa (részletesebben késõbb):
| típus INTEGER REAL BOOLEAN STRING CHAR |
értékek egész számok -32768-tól 32767-ig törtszámok logikai értékek (TRUE vagy FALSE) szövegek egy karakter |
mûveletek +,-,*, MOD, DIV +,-,*,/ AND, OR, NOT, XOR + (két szöveg összefûzése) |
Kifejezések összehasonlítására használhatjuk a <, >, =, <=, >=, <> mûveleteket, melyek logikai értéket adnak eredményül.
Egyes típusoknál értelmezett a rákövetkezõ (SUCC) és megelõzõ (PRED) függvény. Ezeket diszkrét típusoknak hívjuk, ilyenek a CHAR, INTEGER, BOOLEAN. Nem ilyen a REAL és a STRING. Például a SUCC('X') függvény értéke 'Y', PRED(52) értéke 51. Az ORD(kif.) függvény a diszkrét kifejezés sorszámát adja meg (pl. ORD('A')=65, ORD('B')=66...)
A programban használhatunk azonosítókat. Ezeknek tetszõleges nevet adhatunk (de a névben nem lehet szóköz és speciális jel, valamint nem egyezhet meg a Pascal alapszavaival). Ha a programban valahol felhasználunk egy azonosítót, azt már a felhasználás elõtt deklarálni kell. A deklaráció azt jelenti, hogy megadjuk a fordítónak, mit jelent az azonosító.
A programban deklarációkon és kifejezéseken kívül szerepelhet utasítás. Végül is az utasítás végrehajtásakor csinál valamit a program. Az utasítás azonosítója után zárójelben kell megadni, hogy az utasítás mire vonatkozzék. Ez az utasítás paramétere.